2010. augusztus 1., vasárnap

Vászoly és Kisdörgicse

Ellátogattunk a falunapra!
Volt főzőverseny amiből kifolyólag degeszre ettük magunkat, volt ezer féle pörkölt kezdve a szürkemarhától a vaddisznón át a birkáig. Lebbencs leves, tócsni, lángos, süti hegyek és ezer finomság! Volt fotókiállítás ahol bemutatásra került a falu lakossága és a környék szépsége egy fiatal fiú szeme által. Illetve a környékbeli templomromokat is bemutatták! Lesz itt még program a közeljövőben! :) A színi előadást lekéstük mert meglátogattunk egy nagyon kedves kiscsaládot akik az új falu részen építettek egy gyönyörűséges vályogházat. Sajnos egy kicsit későn kezdték szabályozni a területen építendő házak stílusát ezért vannak rettenetes buggyantott drótkertéses tarka-barka, bugyilila, és egyéb csodák. Az egyik kertben két kapálózó ló szobra mellett megtaláltuk Milói Vénuszt is. A képet gazdagította, hogy a lábához egy békésen legelésző kecske volt kikötve!



Az utcákat kacskaringósan jelölték ki, hogy igazodjon a régi faluhoz. Ahol a vályogház is található,már ízlésesek az épületek. Ekkor már szigorú szabályozás alá esett az építés. Sajnos ott ahol erdőben folytatódik a kert és kevésbé steril a környezet már nincs telek, de még egyszer ellátogatunk, hogy megnézzük a lehetőségeket.

Hazafelé útba ejtettük Kisdörgicsét is.




Csodálatos ez a vidék!

Itt is találtunk rossz példát a felújításra és az látszik, hogy nem a pénz hiányzott.


Eleve megborzongok az ilyen kőberakásokon, de ez a ház olyan mintha behúztak volna neki egyet. Az ablakok elrendezése is kérdéses számomra.

ismét Vászoly

A tegnapi napot Csopakon kezdtük misével (pontosabban én az udvaron töltöttem az időt a legényekkel mert bent nem lehetett velük bírni), utána elugrottunk nagypapához Alsóörsre...


A Bakter bisztróban elköltött ebéd után Tótvázsony felé vettük az irányt....



....majd ismét ellátogattunk Vászolyra.



Most a kis tó partját és környékét jártuk be, a falu felső részével ismerkedtünk.

Gyönyörű ez a táj! Annyira belelkesültünk, hogy milyen jó lenne itt élni. Állítólag iskolába, óvodába Tihanyba viszi busz a gyerekeket, ami híresen jó iskola. A környéken még talán itt a legolcsóbbak az ingatlanok, telkek. (az önkormányzat támogatja fiatalok építőtelekhez jutását) Vannak betelepült fiatal családok(0-40-ig 130 fő az állandó 250 lakosból), egy télen-nyáron működő lovarda, kulturális események, fazekasműhely. A kis falut patakok szelik át, friss a levegő, gyönyörű a környezet.

Az az érdekes, hogy lépten-nyomon ismerősökbe botlunk. Amikor Budapestről elköltöztünk volt bennem egy kis félsz, hogy nagyon egyedül leszünk, nem ismerünk senkit, de azt tapasztaltuk, hogy szinte bárkivel beszélgetésbe kezdünk, kiderül, hogy Ádám ismeri valahonnan. A legutóbbi régi új ismerős épp az a család aki a lovardát vezeti Vászolyon.
Ráadásul azokkal a barátainkkal akikkel Budapesten tartottuk a kapcsolatot itt is ugyanúgy tudjuk, mert a legtöbbjüknek a közelben van nyaralójuk, Káptalanfüreden, Balatonakarattyán, Almádiban, Pécselyen vagy ha nincs akkor remek alkalom, hogy mi hívjuk meg őket egy kis balatoni kikapcsolódásra. A Balaton közelsége miatt talán még több is az alkalom a találkozásra, a nyár nyüzsgése után pedig kifejezetten jól esik a csendesebb őszi téli időszak.

Kis lépésekből áll össze egy hosszú zarándoklat is. Nekünk az első kis (nem is olyan kicsi...) lépésünk az volt, hogy elköltöztünk Füredre, és most már Füredről kacsingatunk egy még nagyobb nyugalom irányába. Most épp Vászolyba kezdek beleszerelmesedni. (persze azért is mert itt Füreden esélyünk sem lenne se telekre se ingatlanra)
Sokan kérdezgetik, hogy megszoktuk-e már itt az életet? Nekem nem volt ezen mit megszokni. Inkább azt érzem, hogy egyre jobban közelítek ahhoz az állapothoz, élettérhez amiben valóban otthonosan mozoghatok.


Pár éve még arra kérdésre sem tudtam magamnak válaszolni, hogy Magyarország melyik részén tudnám elképzelni az életem, mára már abban biztos vagyok, hogy a Balatonfelvidék ez a hely, most már csak ezen belül kell keresgélni a lehetőségeket.

Ami biztos.... muszáj lesz megtanulnom vezetni akárhova is sodor minket az élet.

Újabb képekkel bővült a vászolyi fotógaléria!














Ha netán valakinek felkeltettem az érdeklődését és nyaralásként Balaton közeli nyugalmas helyet keres ajánlom a
Kőhíd vendégház
at. klikk a címre a további információkért...





Kézműves programok és egyéb érdekességek a
Gádor táborban.






Ez pedig a Bátor lovas iskola programja.


Túralovaglás.

Még több fotó Vászolyról és a környező vidékről itt!

Vászoly és Pécsely

Házassági évfordulónk alkalmával, a legényeket nagymamára hagyva nekivágtunk a vidéknek. Régóta szerettem volna ezen falvakban sétálgatni, szépséges Balaton felvidéki házak oromfalát fotózgatni.
Ádámtól születésnapomra kaptam egy könyvet a Balaton felvidék népi építészetéről. imhol-e.



„A régi parasztházak rusztikus tömege méltóságteljesen ragadja meg a múló időt. Az időtlenség sűrűsödik össze bennük, minden évszakban vagy napszakban, ahogy a különböző fényhatások megszületnek homlokzatukon. Naptelítette könnyű árnyék, lágy fátyolon átszűrődő titokzatos napfény mindenütt. Séta közben feltárul előttünk a kövekbe zárt múlt.”
(Krizsán András)






Elsőként Vászolyt és Pécselyt vettük sorra. Ne várjon senki tőlem kimerítő műértést, csak a magunk szórakoztatására keresgéltünk. De úgy gondoltam érdemes lenne ezt másokkal is megosztani. Ezért is halogatom még a blogbezárást mert annyi minden van amit olyan szívesen megmutatnék, hogy más is láthassa azt ami minket rabul ejtett, hogy akinek nincs módja, ideje legalább a mi szemünk által egy kis bepillantást nyerhessen hazánk ezen gyönyörű vidékére.

Vannak akik törik magukat, hogy bejárják a világot saját hazájukat meg nem ismerik... pedig egy élet is kevés lenne megismerni, de én inkább erre szánom az időm.
No azért Toszkána, Olaszország is rokon a lelkemmel, egyszer szívesen eltöltenék ott is több időt, de a hazám mégiscsak Magyarország.
A Balaton felvidéki táj is, rengeteg mediterrán jegyet hordoz magán, mind épületeiben mind a növényzetében. Érdemes megismerni.

Erőst szívemhez nőtt ez a vidék, otthon érzem magam benne. Jó lenne ha megadatna, hogy valahol ezen tájon tudnánk végleg letelepedni.



Vászoly



Vászoly patakpart




Egy kis patakcsobogás!



...és tücsökciripelés...
Jobbra dűl meg balra dűl, tücsök koma hegedül...

Másfél éve

... hogy itt élünk a gyönyörűséges Balaton-felvidéken.

A meseszép falvakban bóklászva arra gondoltunk, hogy ezeket az élményeinket érdemes lenne másokkal is megosztanunk... hát így jött létre ez a blog.

Ezek olyan vidékek ahol a kiskrumplikkal szívesen meggyökereznénk.
Krumpliföldek... ahol jó élni...